2~Testvéri "szeretet"~

*Meghan szemszöge*

Éppen az igazak álmát aludtam a kényelmes, puha, meleg ágyban, amikor hirtelen valami borzalmas ricsaj megcsapta a fülemet. Hatalmas lendülettel ültem fel az ágyban, annyira, hogy sikerült bevágnom a fejemet az ágytámlába, ami természetesen egy hatalmas koppanással járt.
A zene egyre hangosabb lett és úgy éreztem, hogy bármelyik percben szétszakadhat a dobhártyám.  Gyorsan felpattantam az ágyból, és úgy ahogy voltam, (francia bugyiban és melltartóban), kitártam az ajtómat.
Nem lepődtem meg, hogy Harry szobájából jött a fülsiketítő hangzavar.
- TE NORMÁLIS VAGY?!-kiabáltam a velem szemben lévő zárt ajtónak.
Nem vártam választ, azonban hirtelen kitárult előttem a szoba ajtaja és Harry félmeztelen testét pillantottam meg.
Legalább nemcsak én voltam hiányos öltözetben...
- Csak egy kis reggeli relax. Netán probléma?-dőlt neki Harry az ajtófélfának és kéjes mosoly húzódott a szájára.
- Tudod, valaki aludni szeretne ilyenkor, és nem a te szörnyű, elviselhetetlen zenéidet hallgatni!-mondtam Harrynek kemény hangon.
- Miss.Ordibáló kisasszony, jobb lesz ha befogja!-üvöltött rám.
- Fogd be te!-vágtam vissza.
- Nem, mert te!
- Nem, mert te!
- Jó!
- Jó!
- Rendben!
- Helyes!- vágtam rá végül, majd Harryvel egyszerre csaptuk be a szobaajtóinkat, aminek köszönhetően az egész ház visszhangozni kezdett.
Fáradtan dőltem neki az ajtómnak, és alig bírtam nyitva tartani a szemeimet. Még bírtam volna aludni, de Harrynek köszönhetően nem tudtam...
Azonban hirtelen megszűnt a ricsaj és hatalmas csend telepedett a házra.
Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, majd újra befészkeltem magam az ágyamba.
Éreztem, hogy az álommanó újra meglátogat, de hirtelen visszatért a fülsiketítő zaj és szemeim szó szerint felpattantak.
Gyorsan a párnámba nyomtam a fejem és elengedtem egy hatalmas sikítást. Ezt komolyan nem hiszem el!
Azt hiszem most az egyszer Harry nyert.

-Gyerekek! Reggeli-kiabálta apa a földszintről.
Kedvetlenül másztam ki az ágyamból, és nem éppen örömmel fogadtam a tényt, miszerint is semmi esély sincs arra, hogy még aludhassak pár percet. Felrángattam magamra egy fekete cicanadrágot és egy fehér kötött pulcsit.
Kómásan tipegtem végig a folyosón, aztán le a lépcsőn, és nagy nehezen megérkeztem az étkezőhöz.
Apa, Anne és Harry már vígan beszélgettek az asztalnál...
A látvány láttán felfordult a gyomrom és kelletlenül megforgattam a szemeimet.
Felkaptam a komódon heverő újságot, majd megindultam a kis család felé.(amibe én nem tartozok bele..)
Amikor Anne meglátott, hatalmas, kedves mosollyal üdvözölt, de én csak felé vetettem egy "ugye ezt most te sem gondolod komolyan" nézést. Apa és észrevette az érkezésemet, majd kihúzta nekem az egyik széket, hogy mellette foglaljak helyet, de nem foglalkoztam vele.
A tegnap este történtek után semmi kedvem sem volt apával bájcsevegni. Sőt, ránézni is alig bírtam.
Így hát leültem az asztal legtávolabbik végébe, felhúztam a lábaimat, majd miközben rágcsálni kezdtem egy frissen sült croissant, olvasni kezdtem az újságot.
Pár percig senki nem szólt egy szót sem, ami feltehetőleg a viselkedésemnek volt köszönhető. Aztán Anne hirtelen megköszörülte a torkát, és éreztem, hogy felém emeli a tekintetét.
- Na és milyen volt az első éjszakád Meghan?-kérdezte tőlem, kedves, lágy hangon.
Ha akartam volna, akkor sem tudtam volna válaszolni a kérdésére, mivel egy újságcikken megakadt a szemem.
- " Harry Styles ismét darabokra törte egy lány szívét, sőt nem másét, mint a mi egyetlen, Taylor Swiftünkét. Megszokhattunk, hogy Harry nagy nőcsábász hírében áll, de azt még mi sem gondoltuk volna, hogy...-kezdtem felolvasni a cikket.
- Meghan, kérlek ezt ne...-mondta nekem Harry elfojtott hangon.
Azonban én nem hallgattam rá. Sőt, igazából élveztem a helyzetet, hogy húzhatom az agyát.
-" Azt még mi sem gondoltuk volna, hogy Harry ennyire kegyetlen."-folytattam pimasz mosollyal, de Harry most nem szólalt meg, csak üveges tekintettel bámult maga elé.
-"Képes volt megcsalni egy lányt a szeme láttára. Aztán pedig szó nélkül lelépni. Oh-oh-oh Harry. Ismét egy név került a véget nem érő listádra."-fejeztem be a cikket, majd győztes mosollyal Harryre néztem.
Harry fátyolos tekintettel nézett rám, és a látványtól összeszorult a szívem.De nem azt tettem, ami jelen helyzetben helyes lett volna. Nem kértem bocsánatot, helyette:
- Jajj, csak nem összetörtem a kis Harry szívét?-néztem rá, kissé megjátszva magam.
- Fogd már be!-förmedt rám Harry, miközben nagyot csapott az asztalra, aminek következtében megremegtek a csészék.
Próbáltam leplezni riadtságom, ami szerintem teljesen tökéletesen sikerült.
- Miért fognám be?! Azért, mert a nagy, egyetlen Harry Styles azt mondta?!-förmedtem rá, ezúttal én.
- Max! Ugye te sem gondoltad komolyan, hogy egy ilyennel kell együtt laknom?!-ugrott fel az asztaltól Harry és utálattal teli tekintettel felém bökött.
Abban a percben azt kívántam, hogy bárcsak eltűnhetnék a föld színéről.
Apa hol rám, hol Harryre nézett, aztán fejét tenyereibe temette, és ezzel le is rendezte az ügyet.
- Max, ugye te sem gondoltad komolyan, hogy egy ilyennel kell együtt laknom?!-utánoztam Harryt, affektálva, ami láthatólag nagyon nem tetszett neki.
- Befejeznéd?!-üvöltött rám.
- Befejeznéd?!-utánoztam ismét, amit, be kell vallanom túlságosan is élveztem.
Láttam, ahogyan Harry nyakán lüktetni kezdett az egyik aprócska ér.
- Ki nem állhatlak....-nézett rám Harry könnyekkel teli tekintettel.
Leírni se tudnám, hogy mit éreztem abban a percben, amikor ezt a pár szót kimondta. Talán azért nem, mert sosem éreztem még így, vagy talán azért nem, mert magamnak sem akartam beismerni, hogy ő volt az egyetlen olyan ember, a jelenlegi életemben, aki képes volt megbántani, annak ellenére, hogy egy hatalmas falat építettem a szívem köré.
Úgy éreztem, hogy azon nyomban kitör belőlem a sírás, mint egy ötéves kisgyerekből, de mint mindig, most sem hagytam, hogy a fájdalom legkisebb jele is látszódjon rajtam.
- Ohh ne! Ne,ne,ne,ne! Ezt nem élem túl! Harry Styles utál engem.De miért?!Miért?! Ohh istenem, miért?!-ironizáltam, majd egyből a szívemhez kaptam a kezem, hogy még hitelesebb legyen a jelenet.
Harry smaragdzöld szempárjai égtek a dühtől.
- Bár, ha jobban belegondolok, nekem még mindig jobb mint neked- néztem rá -ugyanis engem csak te utálsz.Viszont téged minden egyes lány, akinek eljátszottad a hős szerelmest, egészen addig, amíg ágyba nem bújtak veled. Aztán bumm. Másnap reggel el is tűntél a tett helyszínéről, és csak egy összetört, tini szívet hagytál magad után. Most pedig egy híres, countryénekesnő szívét sebezted meg. Na de Harry. Neked tényleg nincsenek érzéseid?-folytattam az előadásomat, a hangomban több tonna iróniával. 
Azt vártam, hogy Harry ismét rám förmed, vagy megint nekiáll üvöltözni és újabb gyerekes vitát folytatunk egymással, de nem így történt.
Csak bámult rám és néhány könnycsepp végigfolyt az arcán, majd az állán pihentek pár percig, s onnan a földre hulltak.
- Fogalmad sincs semmiről...-mondta szinte suttogva, majd megindult a lépcső felé.
Ekkor éreztem, hogy mekkora súlya volt a szavaimnak. Azonnal a szám elé kaptam a kezemet, és reméltem, hogy ez nem történt meg.
Legyen csak egy álom. Csak egy álom. Kérlek Istenem, mondd, hogy ez csak egy álom.
Azonban hirtelen apám dühős tekintetével találtam szembe magam. A hatalmas mennyiségű düh mögött, azonban mérhetetlen nagy csalódottság csillogott a szemében.
-  Most azonnal indíts felfelé a szobádba!-mondta nyugodt, de mégis kemény hangon.
Azt várta, hogy visszaszólok neki, vagy azt, hogy ismét parázsló vitába keveredek vele. De ez helyett halkan felálltam az asztaltól és egymás után szedve a lábaimat felbotorkáltam a lépcsőn.
Gőzöm sincs, hogy bírtam ki az utat a szobámig, de amikor becsuktam magam mögött az ajtót, azonnal végigcsúsztattam a hátamat a kemény fán , és a földre rogytam.
Térdeimet felhúztam, majd ráhajtottam a fejem.
- Ez nem én vagyok - suttogtam magamnak, majd a sós víz égetni kezdte a szememet.
- De nem lehetek olyan mint régen. Ha olyan leszek, azonnal megsebeznek. És nem akarom érezni azt a fájdalmat. Soha többé. Soha...-emlékeztettem magamat, majd egyetlen egy könnycsepp végigfolyt az arcomon.
Azonban gyorsan letöröltem a pulóverem ujjával, majd erőt vettem magamon(fogalmam sincs, hogy honnan), és az ágyam felé sétáltam.
Kiráncigáltam az Irondaughter című könyvet a bőröndömből  és mintha mi sem történt volna, azonnal belemélyedtem a könyv lapjaiba.

*Harry szemszöge*

- Na és milyen volt az első éjszakád Meghan?-kérdezte anya Meghantól, amit én csak egy elismerő mosollyal jutalmaztam.
Tudom, hogy mennyire bántják Meghan szavai, és maga a viselkedése is, de megkértem, hogy ne adja fel ilyen könnyen. Előbb-utóbb, biztosan megkedvelik egymást. Csak idő kérdése az egész.
Mindhárman egyszerre kaptuk Meghan felé a fejünket, mivel mindenkit érdekelt, hogy milyen is volt az első éjszakája itt.
Főleg azért, mert nem indult zökkenőmentesen a tegnapi napja. Engem pedig az is érdekelt, hogy jól van-e...
Azonban Meghan nem szólt egy szót sem, csak bámulta az ölében heverő újságot.
Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem időzött el a tekintetem a gyönyörű szőkésbarna haján, és kissé kipirosodott arcán.
Harry!Ébredj már fel! Mi a franc ütött beléd...?!!
- " Harry Styles ismét darabokra törte egy lány szívét, sőt nem másét, mint a mi egyetlen, Taylor Swiftünkét. Megszokhattunk, hogy Harry nagy nőcsábász hírében áll, de azt még mi sem gondoltuk volna, hogy...-hallottam a szavakat Meghan szájából, és egyből összeszorult a gyomrom. A Taylor névhez amúgy sem volt gusztusom, a hazugságokhoz meg még inkább nem.
- Meghan, kérlek ezt ne...-mondtam neki elcsukló hangon, és csak remélni tudtam, hogy ezúttal tényleg abbahagyja.
Azonban minden reményem tova szállt, amikor ismét böngészni kezdte a sorokat.
-" Azt még mi sem gondoltuk volna, hogy Harry ennyire kegyetlen."-folytatta, majd egy meglehetősen pimasz mosollyal jutalmazott meg.
Nem szóltam semmit, csak bámulta magam elé, és éreztem, hogy a fájdalom és a düh keveréke felülkerekedik rajtam.
-"Képes volt megcsalni egy lányt a szeme láttára. Aztán pedig szó nélkül lelépni. Oh-oh-oh Harry. Ismét egy név került a véget nem érő listádra."-fejezte be, a hazugságon alapuló cikket.
A könnyeimmel küszködve néztem Meghanra, és az volt a célom, hogy azonnal közlöm vele(normális hangnemben), hogy erről inkább ne beszéljünk.
- Jajj, csak nem összetörtem a kis Harry szívét?-nézett felém.
- Fogd már be!-förmedtem rá, pedig nem akartam.
Nem akartam kemény lenni vele, sőt megijeszteni se akartam.
- Miért fognám be?! Azért, mert a nagy, egyetlen Harry Styles azt mondta?!-förmedt rám, ő is.
- Max! Ugye te sem gondoltad komolyan, hogy egy ilyennel kell együtt laknom?!-ugrottam fel az asztaltól, majdnem lerántva a terítőt.
Azonban Max sem sietett a segítségemre...
- Max, ugye te sem gondoltad komolyan, hogy egy ilyennel kell együtt laknom?!-utánozott Meghan, undorító hangnemben.
- Befejeznéd?!-üvöltöttem rá, és éreztem, hogy az érzéseim bármelyik percben kitörhetnek belőlem.
De nem akartam sírni Meghan előtt. Nem akartam, hogy lássa, hogy képes megbántani engem.
- Befejeznéd?!-utánozott továbbra is, és láttam, hogy minden egyes percét élvezi annak, amit csinál.
- Ki nem állhatlak....-nézetem rá a könnyeim mögül.
Azonban koránt sem voltam biztos abban, hogy tényleg így érzek-e.
De...abban a percben teljesen így éreztem. Utáltam őt. Teljese szívemből utáltam! Vagy csak az érzést utáltam ami bennem motoszkált a tegnapi nap óta...?
Nem,nem,nem! Őt utáltam, csakis őt!
- Ohh ne! Ne,ne,ne,ne! Ezt nem élem túl! Harry Styles utál engem.De miért?!Miért?! Ohh istenem, miért?!-játszotta meg magát, és szívéhez kapta a kezét, amit még gyomorfelforgatóbbá tette a jelenetet.
- Bár, ha jobban belegondolok, nekem még mindig jobb mint neked- nézett rám  -ugyanis engem csak te utálsz.Viszont téged minden egyes lány, akinek eljátszottad a hős szerelmest, egészen addig, amíg ágyba nem bújtak veled. Aztán bumm. Másnap reggel el is tűntél a tett helyszínéről, és csak egy összetört, tini szívet hagytál magad után. Most pedig egy híres, countryénekesnő szívét sebezted meg. Na de Harry. Neked tényleg nincsenek érzéseid?-folytatta a monológját.
Abban a percben összetörtem. Szinte semmit sem tud rólam. Fogalma sincs arról, hogy ki is vagyok valójában. Mégis, minden egyes szavát úgy mondja, mintha lenne mögöttük igazság. Pedig nem volt...
- Fogalmad sincs semmiről...-mondtam neki, suttogva, majd miközben könnyeim végigfolytak az arcomon, elindultam a szobám felé.
Levetettem magam a hatalmas ágyra, és bámultam a tengerkék színű plafont.
Nem tudtam, hogy mit kellene tennem. Beszélnem kellett valakivel. Szükségem volt valakire..vagy inkább valakikre.
Azonnal előbányásztam a telefonomat a zsebemből, majd amilyen gyorsan csak lehetett bepittyegtem egyetlen egy szót:
"S.O.S"
És vártam. Körülbelül háromnegyed órája bámulhattam a plafont, amikor valaki nagy lendülettel kicsapta az ajtómat és aggódó tekintettel rám nézett.
- Édesem már nincs semmi baj! Itt vagyok-mondta megható hangon Louis, majd rám vetette magát.
A mai pocsék napom ellenére elmosolyodtam és nevetve löktem le magamról, barátomat.
Azonban hirtelen az nyitott ajtó felé tévedt a tekintettem, ahol lazán, zsebre tett kézzel Zayn és Liam mosolygott rám.
- Na mi a helyzet haver?-kérdezték egyszerre mind a hárman, amikor nem éppen kulturáltan ledőltünk a kanapéra.
Nagyot sóhajtottam, majd éppen igyekeztem belevágni az egész történetben, amikor feltűnt valami.
- Ugye Niall nem éppen a hűtőnket kommandózza meg?-kérdeztem felfont szemöldökkel, a teljesen komoly kérdést.
A fiúk egyszerre nevettek fel, majd Liam felém fordította a tekintetét.
- Mi triplarandin voltunk, Niall pedig valahol London utcáin csángált, amikor megkaptuk az SMS-ed. Azért mi együtt jöttünk, Niall pedig egyedül indult le. Azt mondta pár perc és itt lesz.
Mosolyogva jutalmaztam a sztorit és csak remélni tudtam, hogy Niall sötétedés előtt idetalál....
Aztán töviről-hegyiről elkezdtem mesélni a történteket a fiúknak.

*Meghan szemszöge*

Visszatartott könnyekkel olvastam végig a meglehetősen megható sort a könyvemben, amikor az ajtóm kitárult és egy szőke hajú fiú esett be rajta.(szó szerint.)

- Bocs a késésért, csak kissé eltévedtem...-tápászkodott fel a földről, majd felém emelte a tekintetét.

Én riadtan néztem rá, és még a kezemben szorongatott könyv is leesett a földre.

A gyönyörű kék szemek zavartan néztek rám és láttam, hogy a fiú arca teljesen elvörösödik. 

- Hoppá. Rossz szoba. Bocsi..-vakarta meg a halántékát, majd gyorsan hátat fordított nekem és sietni kezdett az ajtó felé.

- Várj! Niall?-szóltam utána,mire a szőke fiú azonnal megdermedt és újra felém fordította a fejét.

- Aha. Én lennék-mosolygott rám.

Nem tudom, hogy miért, de most először képes voltam teljesen őszintén visszamosolyogni bárkire is.

- Öööö...nagyon ciki lenne ha azt mondanám, hogy nekem viszont halvány lila gőzöm sincs arról, hogy te ki vagy?-nézett rám kissé bandzsán, mire belőlem kitört a nevetés.

- Meghan vagyok-mosolyogtam rá, majd kissé feljebb csúsztam az ágyban.

Niall kissé tanácstalanul nézett hol rám, hol a szobámmal szembeni zárt ajtóra, majd végül ismét rám nézett és elmosolyodott. 

Becsukta maga mögött az ajtómat, majd lehuppant a kanapémra. Csak bámult rám, ami meglehetősen kellemetlen volt.

- Most meg mit csinálsz?-kérdeztem tőle, furcsa hangon. 

- Várok.-nézett felém.

- Mégis mire?-nevettem fel, majd kiültem az ágyam szélére, hogy szembe kerüljek vele.

- Azt, hogy ki vagy, hogy kerülsz ide, hasonlók-mosolygott rám, majd kíváncsisággal teli tekintettel mért végig. 

- Harry gonosz mostohatestvére vagyok.-mondtam neki teljesen komoly hangon.

Erre a kijelentésemre Niall szemöldöke az egekig szökött, majd megrázta a fejét. Azt hittem, hogy olyasmi kérdésekkel kezd el bombázni, hogy mióta van Harrynek testvére, meg ilyenek, de nem így lett.

- Nem tűnsz gonosznak.-közölte velem észrevételét, majd kényelmesen hátradőlt a kanapén.

Kissé hisztérikusan felnevettem, majd közöltem Niallel, hogy valamit nagyon rosszul lát.

- Ugyan már! Miért lennél az?!-nézett rám.

Abban a percben minden egyes tettem végig futott az agyamon, és akaratom ellenére is,könnyek folytak végig az arcomon.

Niall aggódó pillantással nézett rám, ami meglehetősen jól esett.

- Valami rosszat mondtam?!-kérdezte kétségbeesetten, majd leült mellém az ágyra.

- Nem, dehogy. Csak ez így baromi nehéz..-sziszegtem, miközben letöröltem a könnyimet.

- Mi nehéz, Meghan?-emelte az arcomat, maga felé, én pedig csak bámultam a tengekék szempárba.

Nem tudom, hogy, hogy történt, ahogyan azt sem, hogy-hogy voltam képes megnyílni bárki előtt is, de amikor Niall szemébe néztem, tudtam, hogy bízhatok benne.

Vagy talán csak azért tettem az egészet, mert muszáj volt valakivel beszélnem. Muszáj volt kiadnom magamból mindent. 

Így hát, töviről-hegyiig mindent elmeséltem Niallnek.

Attól a naptól kezdve, amikor a szüleim ordítozására értem haza, egészen a mai napig. Elmeséltem neki, hogy mennyire fájt, az, hogy a szüleim becsaptak, az, hogy mennyire rossz érzés volt, amikor szembesültem vele, hogy apának új családja van...

Azt, hogy attól a naptól kezdve nem vagyok olyan mint régen...

Nem vagyok az a kedves, boldog, mindig mosolygó lány, akit mindenki szeret.

Hiszen attól a naptól kezdve egy undok, senkivel sem törődő kis cafka lettem. És bármennyire is fáj, hogy ilyenek látom magam, tudom, hogy addig nem fog fájdalom érni, amíg ilyen maradok.

Már vagy több órája mesélhettem Niallnak, és néha-néha több perces zokogásban törtem ki, amikor a történetem végéhez értem.

*Harry szemszöge*

- Nem bírom ezt a csajt.-jelentette be Louis, amikor befejeztem a mondandómat.

- Kifogtad a testvérek gyöngyszemét haver-veregette meg a vállamat, biztatásul Zayn.

Örültem, hogy a barátaim egyet értenek velem, abban, hogy Meghan egyszerűen elviselhetetlen.

Azonban Liamtől még mindig nem kaptam választ, ami kissé aggasztott is, ezért felé néztem.

De ő csak bámult maga elé, majd amikor észrevette, hogy mind a hárman őt nézzük, szólásra nyitotta a száját.

- Hazudjak vagy legyek bunkó?-kérdezte tőlünk, és már akkor tudtam, hogy nem fog tetszeni amit hallani fogok a szájából.

Csak biccentettem egyet, miszerint is jöhet az őszinteség.

- Szerintem Meghan nem olyan, mint amilyenek mutatja magát. Legalább is, nekem úgy tűnik, mintha álcázná magát.-mondta Liam, mire nekem felszaladt a szemöldököm.

- Ez egy baromság-vágtuk rá egyszerre a két fiúval, Liam pedig védekezésül maga elé emelte a kezét.

Erre persze mindhárman egyszerre kezdtünk magyarázni Liamnak, miszerint is nem látja át az egészet, mivel Meghan minden egyes másodpercben azon van, hogy megkeserítse az életemet. 

- Oké,oké, nyugi! Csak egy megjegyzés volt. Nem kell leharapni a fejemet.-emelte fel a hangját.

Pár óráig még beszélgettünk a fiúkkal, majd Louis bejelentette, hogy távozniuk kell.

- Mi?! Nem maradtok itt?-ugrottam fel, amikor kisétálni készültek az ajtón.

- Nem hiszem, hogy szívesen laknék együtt egy sárkánnyal, ha érted mire célzok. Plusz nincs kedvem egész nap veszekedéseket hallgatni. Elég nekem az, hogy Eleanor üvöltözik velem.-nevetett fel Louis, mire Zayn és Liam egyetértően bólogatni kezdtek.

- De a Karácsonyi bált idén sem hagyjuk ki!-kacsintott rám Lou.

Ohh a francban a Karácsonyi álarcos bál..

Ki is ment a fejemből. Pedig ez a kedvenc eseményem az évben.

Kikísértem a fiúkat, de még pár percet elökörködtünk a bejárati ajtóban, mivel Zayn hatalmasat zakózott a jégen, majd azonnal ordítozni kezdett a járdával(?).

Louis és Liam már a hasukat fogták a nevetéstől, én pedig az ajtófélfába vertem a fejemet. 

Még egy utolsót intettem a fiúknak,majd becsukni készültem VOLNA az ajtót, ha valaki nem siet el mellettem.

- Bocsi sietek.-motyogta az ismerős hang, majd miután ráeszméltem, hogy ki is az, gyorsan a keze után nyúltam.

- Áu Harry! Eressz már el!-sipítozott a szőke ír barátom.

- Te meg mégis hol voltál?-kérdeztem tőle, kissé idegesen.

Niall riadtan nézett rám, majd össze-vissza kezdett el hebegni-habogni arról, hogy eltévedt a házban és nem találta meg a szobámat.

- Niall! Hol a francban voltál?-szorítottam továbbra is a kezét.

- Oké,oké,oké. Meghannal voltam. Most már elengedsz?!-nézett rám, mire én azonnal elengedtem a kezét és értetlenül bámultam rá.

- Mégis mit csináltál te Meghannal?-szegeztem neki a kérdést.

- Úristen Harry! Mégis mit csináltam volna?! Beszélgettünk.-mondta nekem eléggé nyugodt hangnemben az enyémhez képest.

Nem tudom, hogy mi vitt arra, hogy üvöltözzek az egyik legjobb barátommal, de mégis megtettem.

- Komolyan képes voltál Meghannal beszélgetni?!-förmedtem rá.

Niall értetlenül bámult rám, amit teljesen megértek, mert én sem értettem, hogy pontosan mi történt velem.

- Haver, neked meg mi bajod van?!-kérdezte tőlem, ezúttal ő is felemelt hangon.

- Hogy mi bajom van?! Az ég világon semmi bajom sincs, Niall! Csak tartsd magad távol Meghantól. Még nem ismered.Majd rájössz, hogy mennyire utálatos, és arógáns és...-akartam folytatni a mondandómat, de Niall közbevágott.

- Harry! Hagyjuk ezt, jó?! Meghan eszméletlen kedves lány, és megkedveltem, oké? És még mielőtt engem oktatnál ki arról, hogy milyen az a lány, AKIT meg sem próbáltál ismerni, azelőtt gondolkozz el azon, hogy ő most min mehet keresztül. Mert pár éve te is átmentél ezeken a dolgokon. De mi ott voltunk neked! Louis, Liam, Zayn és én. Mindenben segítettünk neked, amiben tudtunk. De neki nincs senkije Harry! Érted?! Senkije! És te sem könnyíted meg a dolgát.-üvöltött rám Niall.

A szavai hatására gombóc keletkezett a torkomban, és habár próbáltam tiltakozni az elhangzottak ellen, nem tudtam. 

Niall meg sem várva a válaszomat elsétált, majd szinte alig hallhatóan elhajtott, és az egyik elágazónál el is tűnt a szeme elől.

Hatalmas csapódás kíséretében csuktam be a bejárati ajtót, és dühöt éreztem NIALL iránt! Pont ő árult el azzal, hogy átpártolt az ellenségem oldalára..

De talán, ami még ennél is jobban aggasztott az-az volt, hogy valószínűleg Niallnek teljes mértékben igaza volt...

De úgy csináltam mintha, nem tudnám.

*Niall szemszöge*

Amikor beléptem, jobban mondva beestem a szoba ajtaján, nem gondoltam volna, hogy egy ilyen látvány fogad.

Egy meglehetősen szép, sőt gyönyörű lány nézett rám, riadt tekintettel. Eléggé kellemetlenül éreztem magam az miatt, hogy csak úgy rárontottam szegényre, ezért erőt vettem magamon és magyarázkodni kezdtem.

 Hoppá. Rossz szoba. Bocsi..-vakartam meg a halántékomat, majd amilyen gyorsan csak tudtam hátat fordítottam neki, és megindultam Harry szobája felé.
Igazából ezer kérdés maradt megválaszolatlanul bennem, mert fogalmam sincs, hogy ki lehet az a lány, és meglehetősen kíváncsivá tett a jelenléte, főleg, hogy az egyik legjobb barátom házában lakik.
- Várj! Niall?-szól utánam egy kedvesen csengő hang, mire kissé összerezzentem.
- Aha. Én lennék-fordultam vissza a lány felé, majd elmosolyodtam.
Azt vártam, hogy elküld a francba, hogy mi a frászt keresek az ő szobájában, de helyette lazán visszamosolyogott rám.
- Öööö...nagyon ciki lenne ha azt mondanám, hogy nekem viszont halvány lila gőzöm sincs arról, hogy te ki vagy?-nézetem rá hülye tekintettel, mire ő felnevetett.
- Meghan vagyok-mosolygott rám.
Meghan...? Ezer nevet hallottam már Harry szájából, de a Meghan még sosem szerepelt köztük.Egyre kíváncsibbá tett a dolog, de tudtam, hogy Harrynek is szüksége van rám, hiszen az S.O.S üzenet csak súlyos vészhelyzet esetén használatos...
Harry, aki valószínűleg megint Taylor miatt sír,(ami mostanában mindennapossá válik), vagy egy lány, aki túlságosan is kíváncsivá tesz.
Becsuktam magam mögött a szobaajtót, majd lehuppantam Meghan fehér kanapéjára, és vártam, hogy végre elkezdjen mesélni.
- Most meg mit csinálsz?-kérdezte tőlem fura hangon.
- Várok.-néztem rám mosolyogva.
- Mégis mire?-nevetett fel, majd úgy helyezkedett az ágyon, hogy lásson.
- Azt, hogy ki vagy, hogy kerülsz ide, hasonlók-mosolyogtam rá.
- Harry gonosz mostohatestvére vagyok.-mondta nekem.
Azt hittem, hogy csak viccel, de a hangjából éreztem, hogy ebben egy csepp vicc sincs.
Szóval Harrynek van egy testvére? De mióta és hogyan..?
Ááá, Meghan biztosan Max lánya. De nem tűnik gonosznak, sőt.
- Nem tűnsz gonosznak.
Erre a kijelentésemre egy hisztérikus nevetést kaptam válaszul, amit nem értettem igazán...
- Ugyan már! Miért lennél az?!-kérdeztem tőle.
Pár percig nem kaptam választ, de azért vártam. Azonban válasz helyett könnycseppek folytak végig Meghan arcán, amire összerezzentem. Nem akartam megbántani.
- Valami rosszat mondtam?!-kérdeztem tőle, majd leültem mellé.
- Nem, dehogy. Csak ez így baromi nehéz..-sziszegte nekem, alig hallhatóan.
- Mi nehéz, Meghan?-kérdeztem tőle, és nem ezért, mert ilyenkor általában azt szokás kérdezni, hanem azért, mert tényleg érdekelt.
Aztán mesélni kezdett. Teljesen megnyílt előttem, amit eleinte nem furcsálltam  de miután közölte velem, hogy már nem olyan mint a szülei vállása előtt, akkor megtisztelve éreztem magamat.
Hiszen velem egyáltalán nem volt ellenszenves. Sőt, meglehetősen kedves volt, ami nekem nagyon tetszett.
Aztán amire Meghan a végére ért, már én is teljesen átéreztem a helyzetét főleg, azért, mert Harryvel is ugyan ez történt, nem is olyan régen.Ezért nem is értettem, hogy képes úgy viselkedni Harry Meghannal, ahogyan viselkedik.
Kissé félve, de magamhoz húztam Meghant és nyugtatni kezdtem. Tudtam, hogy szüksége van valakire, és én megkedveltem. Lehet, hogy csak alig 3 órája ismerjük egymást, de tényleg kedvelem őt.
Pár percig még csak szipogott a vállamba és erőteljesen húzott magához, aztán halkan, de megszólalt.
- Köszönöm Niall-suttogta.
Én csak mosolyra húztam a számat, majd az órára pillantottam és rájöttem, hogy itt az ideje, hogy elinduljak.
- Akkor majd...-búcsúzott tőlem Meghan az ajtajában állva, de nem fejezte be a mondatát.
- Beszélünk.-fejeztem be helyette, majd a kezébe nyomta a telefonomat, annak reményében, hogy megadja a számát.
És nagy megkönnyebbülésemre így is lett.
Sietve indultam meg kifelé a házból és ügyletem rá, hogy véletlenül se fussak össze a fiúkkal.
Azonban Harrybe sikerült belefutnom és egy nem éppen kellemes helyzet alakult ki kettőnk között.
- Hogy mi bajom van?! Az ég világon semmi bajom sincs, Niall! Csak tartsd magad távol Meghantól. Még nem ismered.Majd rájössz, hogy mennyire utálatos, és arógáns és...-üvöltötte nekem(remélhetőleg az utolsó mondatát), de én közbevágtam.
 Harry! Hagyjuk ezt, jó?! Meghan eszméletlen kedves lány, és megkedveltem, oké? És még mielőtt engem oktatnál ki arról, hogy milyen az a lány, AKIT meg sem próbáltál ismerni, azelőtt gondolkozz el azon, hogy ő most min mehet keresztül. Mert pár éve te is átmentél ezeken a dolgokon. De mi ott voltunk neked! Louis, Liam, Zayn és én. Mindenben segítettünk neked, amiben tudtunk. De neki nincs senkije Harry! Érted?! Senkije! És te sem könnyíted meg a dolgát.-üvöltöttem rá Harryre, pedig rám egyáltalán nem volt jellemző, hogy bárkivel is durván beszélek.
De amit Harry csinált Meghanal az koránt sem volt helyénvaló.
Láttam Harryn, hogy elgondolkozik a hallottakon és reménykedtem benne, hogy sikerült jó belátásra bírnom. De még mielőtt bármit is mondhatott volna, elviharoztam és meg sem álltam Londonig.
Nagy sóhajjal léptem be a villa ajtaján, majd mikor rájöttem, hogy egyedül vagyok otthon megindultam a szobám felé. Már késő este volt...
Nem is hiszem el, hogy a fél napot kibírtam evés nélkül.
Fáradtan dőltem le az ágyamra és Harryn és Meghanon járt az eszem. Nem hiszem el, hogy képes voltam ekkorát csalódni Harryben. De leginkább azt nem értem, hogy miért lesz olyan utálatos és heves, amikor Meghanról van szó.
Vagy tényleg, annyira utálja szegény lányt(ami szerintem lehetetlen). Vagy Harry....
Vagy Harry lehet, hogy beleszeretett Meghanba?!
Ezt a gondolatot azonnal elfojtottam magamban, majd a kezembe kaptam a telefonomat és pötyögni kezdtem rajta.
Ezután már csak arra emlékszem, hogy egy hatalmasat ásítok, aztán képszakadás.







Ez lenne az új rész!:)
Na igen...Izgalmasabbra terveztem és úristen eszméletlen rosszra sikerült...
És nagyon sajnálom ha csalódást okoztam nektek..
De mivel megígértem, hogy még MA lesz új rész, ezért hoztam is! Nagyon későn értem haza és hulla fáradt vagyok, de az ígéret szép szó..:))
Na, de bármilyen rossz is lett a rész, és nem biztos, hogy jó ötlet volt, hogy beleírtam Niall szemszögét is(bár én fontosnak tartottam, hogy tudjátok, ő mit érez), a következő rész akkor is csak 5 KOMMENT UTÁN JÖN!:)
Ismétlem, hogy bárki tud kommentelni, és biztonsági kód sem kell!:)
Addig is XoXo:*