3.~Az angyal és az ördög~

*Meghan szemszöge*

Egész éjszaka csak forgolódtam az ágyban és nem tudtam aludni.

Ezer kérdés kavargott a fejemben, de talán mind-közül a legfontosabb Niall volt. Hogy voltam képes megnyílni előtte? Miért viselkedtem vele úgy mintha a régi önmagam lennék?

Fogalmam sincs, hogy mi történhetett velem, de nem bántam meg, hogy kiöntöttem neki a lelkem. Sőt, éppen ellenkezőleg. Most először, hosszú, keserves hónapok után végre jól érzem magam. És hazudnék ha azt mondanám, hogy ez nem Niall miatt történt.

Már vagy ezredszerre pillantottam az éjjeliszekrényemen heverő órára, majd örömmel fogadtam, hogy végre reggel 8 óra volt. Így már nem néznek hülyének ha elkezdtek csatangolni a házban, mint egy szellem. 

Éppen kikászálódni próbáltam az ágyból, amikor a szemem sarkából megpillantottam az ágyon heverő telefonomat. 

Eszembe jutott, hogy tegnap nem is hívtam fel anyát, bár ő sem keresett engem. Bár az időeltolódás miatt nehezen lehetett egyeztetni tökéletes időpontot a csevegéshez, de ennek ellenére gyorsan a kezem közé kaptam a telefonomat, és készültem anyát hívni, de meglepetten tapasztaltam, hogy új üzenetem érkezett egy ismeretlen számról.

*Holnap egy séta? Na jó, nem kérdés volt. Reggel 8-ra ott vagyok a házatok előtt. Vigyázz, hogy Harry ne vegyen észre. 

XoXo Niall:)*

Mosolyogva olvastam végig az édes SMS-t és mivel így is késésben voltam, gyorsan magamra kaptam egy farmert és egy meleg, rózsaszín kötött pulóvert. 

Halkan nyitottam ki az ajtóm, és mint a filmekben úgy osontam végig az egész házon. Amikor már azt hittem, hogy gyerekjáték lesz kiszökni Niallhöz valaki megszólalt a hátam mögött. Pedig már pont a bejárati ajtónál tartottam. A francba.

- Még mielőtt elmennél Niallel, jobb ha eszel valamit-nyújtott felém apa, egy péksütikkel megrakott tányért.

Azt hittem, hogy lefog szidni és örök szobafogságra ítél, de nem így tett, amit megmosolyogtam. 

- Köszi apu-mondtam neki eszméletlen nagy mosollyal az arcomon, majd miközben lekaptam egy sütit a kupac tetejéről, egy hatalmas puszit nyomta apa arcára.

Elég vicces fejet vágott a meglepettségtől, de még mielőtt bármit is mondhatott volna, kiviharoztam az ajtón.

Niall kipirosodott arccal mosolygott rám, majd amikor meglátott, ellökte magát a ház falától és felém sétált.

- Azt hittem, hogy nem jössz-mondta mosolyogva. 

- Nem adtál választása lehetőséget.Muszáj volt jönnöm-mondtam neki flegmán, de igazából viccnek szántam.

Azonban Niall nem értette a poént és a mosoly azonnal lefagyott az arcáról. 

- Ö, nem szeretnél, nem kell jönnöd-dadogott össze-vissza, miközben a halántékát vakargatta és néha rám, néha a cipőorrára nézett.

Eszméletlen édesnek találtam a jelentet és egy levakarhatatlan mosoly díszelgett az arcomon.

- Idióta! Csak vicceltem-nevettem, miközben egy aprót bokszoltam a vállába.

Szegény Niallt rendesen zavarba hoztam, mert még vörösebb lett, mint eddig.

- Öh.Ja-nevetett fel kellemetlenül.

- Mehetünk?-tette hozzá, majd megindult előttem. 

Nevetve sétáltunk végig Holmes Chapel utcáin és beszélgettünk.

Hogy miről?! Szinte mindenről. 

Niall elmesélte, hogy milyen volt minden az X-faktor előtt. Elmesélte, hogy milyen leírhatatlan érzés volt ott állni a Madison Square Gardeni színpad közepén. Elmesélte, hogy mennyi rosszon és jó dolgon ment keresztül két év alatt, és persze rengeteg vicces sztorit hallgattam végig, amiktől annyira nevettem, hogy alig kaptam levegőt. 

Persze Niall is nevetett, de nem azokon a sztorikon amiket ő mesélt(feltehetőleg már ezredszerre valakinek), hanem azon ahogyan én nevettem.

Haragudnom kellett volna rá, de nem tudtam. A helyében tuti, hogy én is nevettem volna magamon.

Aztán elmúlt a nevetés és mosolygás vette át a helyét, aztán csak némán sétáltunk egymás mellett. Nekem nem volt, mit mesélnem Niallnek, hiszen tegnap szinte az egész kis unalmas életemet kiteregettem neki.

Aztán Niall felém emelte a tekintetét, de én továbbra is csak a járdát bámultam.

- Figyelj Meghan, azon gondolkoztam, hogy nem jönnél el velem a Karácsonyi Bálra? Mármint gondolom, hogy ott lesz meg én is, de tudod, szóval mehetnénk együtt.-mondta Niall zavarodottan, mire én felkaptam a fejem.

- Milyen bálra?-kérdeztem tőle, mivel nekem még senki sem említett semmiféle bált.

Niall furcsán nézett rám. Gondolom meglepte, hogy fogalmam sincs arról, hogy miről beszél.

- Holmes Chapelben minden évben megrendezik a Karácsonyi álarcos bált. Az egésznek a lényege az, hogy álarcot viselsz ami teljesen eltakarja az arcodat, olyannyira, hogy senki se tudjon felismerni. Aztán a bál végén lesz egy feladat. Mivel általában mindenki párral érkezik, ezért a fiúknak meg kell küzdeni a párjukért. Ez annyiból áll, hogy az erdőben, ahol a bál is lesz tartva, elrejtenek egy ugyanolyan álarcot, mint ami a lányokon van. És ha megtalálod a saját párod álarcát, akkor vele táncolhatod el a hópehelytáncot. Azonban a gond az, hogy lehet, hogy te például megtetszel egy másik srácnak, és akkor ő is a te álarcodat fogja keresni. És aki előbb megtalálja az nyer.-hadarta el Niall a történetet és én kíváncsian hallgattam minden egyes szavát.

Bármennyire is régimódinak tűnt az egész, mégis felkeltette az érdeklődésemet. Klasszul hangzott ez egész történet amit Niall mesélt, és már most izgatottan vártam a bál napját.

Mosolyogva néztem a mellettem álló szőke fiúra, aki a válaszomra vára, csillogó szemekkel nézett rám.

- Persze, hogy elmegyek veled a..-kezdtem bele a mondandómba, de abban a percben, amikor kimondtam volna a bál szót, megcsúsztam a jégen és milliméterek választottak el attól, hogy ne zuhanjak földre.

Azonban éreztem, hogy Niall még a nagy puffanás előtt a derekam köré fonja a karjait, de a szememet még mindig nem nyitottam ki. Annyira megijedtem, hogy hatalmasat esek, hogy nem mertem kinyitni őket.

Éreztem, hogy a hajam súrolja a járdát, és éreztem még valamit. Meleg szellőt, amely csiklandozta az orromat.

Lassan kinyitottam a szememet és Niall szemeivel találtam szemben magam. Csak milliméterek választottak el gyönyörű tengerkék szemeitől, amik fényesebben csillogtak, mint az éjszaki csillagok. 

Mélyen nézett a szemembe, de néha elkalandozott a tekintete az ajkaimra, amik szintén vészesen közel voltak egymáshoz.

Nem ugrottam ki Niall karjai közül, mert valami azt suttogta, hogy ne tegyem meg.És talán nem is akartam.

- Meghan-suttogta a nevemet Niall, miközben tekintetét az enyémbe fúrta.

Hangjától kirázott a hideg és a szívem egyre hevesebb dobogásba kezdett. Szinte hallottam ahogyan Niall szíve, egy ütemben ver az enyémmel és közeledni kezdett ajkaim felé.

Az agyam azt súgta, hogy ne tegyem! Ne engedjek magamhoz ilyen közel senkit. De a szívem teljesen mást diktált, és az-az ütem erőteljesebbnek bizonyult, mint az agyam kattogása.

Éreztem, hogy Niall ajkai már súrolják az enyéimet, de abban a pillanatban valaki megragadta Niall karját és hátrarántotta. És ennek köszönhetően én pedig a földre zuhantam.

Gyorsan a könyökömhöz kaptam a fejemet, ami ezerrel lüktette, de aztán hirtelen kiabálásra lettem figyelmes.

- Te még mégis mi a frászt képzelsz magadról?-üvöltötte Harry az előtte álló Niallnek, akinek karját(mégcsak ránézésre is), erőteljesen szorította.

Láttam Niall arcán a fintort, ami a fájdalom következtében kúszott oda.

- Te mit képzelsz magadról! Semmi közöd sincs hozzá, hogy mit csinálok!-üvöltött ezúttal Niall és szúrós szemekkel nézett a vele szemben álló göndör fiúra.

Látni lehetett a köztük vibráló levegőt, ahogyan azt is, hogy másodpercek választják el őket attól, hogy egymásnak essenek.

Azt hiszem eljött az idő, hogy közbelépjek. 

Gyorsan feltápászkodtam a hideg talajról, majd közéjük álltam, és a mellkasunknak nyomva a kezem, minél messzebb toltam őket a másiktól.

Azonban nagyon ez sem használt.

Harry üvöltött Niallnök, Niall üvöltött Harrynek, nem éppen kedves szavakat és azt hittem, hogy szétszakad a dobhártyám.

- Fejezzétek már be!-üvöltöttem el magam teljes erőmből, mire akkora csend lett körülöttünk, hogy kissé zavaró volt.

Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, majd leeresztettem a kezeimet magam mellé. 

Azt hittem, hogy végre mindennek vége van, de ekkor Harry erősen megragadta a kezemet, majd vonszolni kezdett a fekete kocsija felé.

Annyira szorította a kezemet, hogy azt hittem elszorítja a vérkeringésemet.

- Mégis mi a francot csinálsz Harry?!-üvöltöttem rá, mire szúrós szemekkel rám nézett.

- Hazaviszlek-mondta nyugodt hangon, majd ismét megindult előttem.

Niall folyamatosan jött utánunk, várva arra, hogy Harry idegrohamának hamar vége szakad.

De várjunk csak egy percet...

Miért is volt ennyire kiborulva Harry? 

Azonban mielőtt nekiálltam volna gondolkozni Harry kemény hangon rám szólt.

- Szállj be!-utasított, miközben kinyitotta nekem a kocsi ajtaját.

- Miért szállnék be?!-förmedtem rá és próbáltam kiszabadítani a kezemet az övéből, de sikertelünk. 

Kétségbeesetten Niallre néztem, aki hasonló tekintettel nézett hol rám, hol Harryre.

- Harry muszáj ezt...?-kérdezte Niall, teljesen nyugodt és korrekt hangon.

- Fogd be Niall! És maradj távol Meghantól!-üvöltött Harry, annyira, hogy már tényleg közel álltam ahhoz, hogy megsüketüljek. 

Ennek meg mégis mi a fészkes fene a baja?! Nem hiszem el, hogy nem élhetem az életemet az nélkül, hogy valaki ne baszná el!

Harry annyira idegese nézett hol, rám-hol Niallre, hogy már egy Thillerbe is bele illett volna a jelent. 

- Harry ezt te sem gondolhatod komolyan-nevetett fel Niall idegességében. 

- Fogd be Horan, különben olyat teszek, amit még én is megbánok!-üvöltött Harry.

Lefagytam. Abban a percben nem tudott kijönni hang a torkomon. Csak bámultam Harryre, akit meg sem ismertem.

- Te meg mi a francra vársz?! Tapsra? Szállj már be a kocsiba!-kiabált velem, olyan hangosan, hogy összerezzentem.

Éppen vitatkozni készültem Harryvel, de amikor belenéztem a szemeibe, olyan mennyiségű dühöt láttam benne, hogy jobbnak tartottam ha nem mondok semmit.

Szó nélkül beültem a kocsiba, Harry pedig olyan erővel csapta be a kocsiajtót, hogy ijedtemben felugrottam.

Niall szótlanul bámulta rám az ablak másik feléről, én pedig eltátogtam neki egy *majd beszélünk*-öt és vártam a válaszra, de mielőtt megkaptam volna az autó hangos berregéssel indulni kezdett.

Nem néztem Harryre, csak bámultam az egyre távolodó szőke, alakot, majd hirtelen rezegni kezdett a telefonom.

* Elbuktam a próbát.:(* 

Olvastam a három szavas sms-t, amit nem mástól mint Nialltól kaptam. Értetlenül bámultam a sorokra és nem sikerült rájönnöm, hogy hogyan is érhette.

*Milyen próbát?:O*

Írtam neki vissza, és alig telt bele pár másodpercbe és megkaptam a választ:

*Az angyal próbát. Nem tudtam vigyázni rád. De nem adom fel! Hamarosan én leszek az őrangyalod!:)*

A sorok láttán felkuncogtam, és egy hatalmas mosoly kúszott az arcomra. Éppen válaszolni akartam, amikor Harry rám nézett.

-Add ide a telefont.-nyújtotta felém a kezét.

A mondat hallatán lefagyott a mosoly az arcomról és ezúttal dühtől fortyogó tekintettel fordultam Harry felé.

- Miért adnám oda?!-kérdeztem tőle, erőteljes hangon.

- ADD MÁR IDE AZT A ROHADT TELEFONT MEGHAN!-üvöltött velem, és az autóban még erőteljesebben visszhangoztak a szavai.

Remegő kézzel nyújtottam felé a telefonomat, majd alig pár másodperccel később Harry leparkolt a házunk előtt.

Harry leállította a motort, majd hatalmasat sóhajtott, de nem szállt ki a kocsiból. Helyette felém emelte tekintetét, de én nem néztem rá. Csak bámultam a ház falát és éreztem, hogy könnyek gyűlnek a szemembe.

- Figyelj Meghan én..-kezdett bele Harry, immár csendes, megbánó hangnemben.

Tudtam, hogy mi fog következni, ezért kellemetlenül felnevettem  mire Harry félbeszakította a mondatát. 

- Tudod mit Harry?!-néztem rá, miközben a könnycseppek végigfolytak az arcomon, majd a méregdrága autó, bőr huzatán landoltak.

- Most jött el az a perc, hogy én, ki nem állhatlak-suttogtam neki, majd fénysebességgel tártam ki a kocsi ajtaját, és rohanni kezdtem a ház felé.

Láttam, hogy Harry azonnal megindul felém és majdnem utol is ért, de még mielőtt, ismét megragadta volna a kezemet, én beléptem a bejárati ajtón és hatalmas erővel becsaptam magam mögött. A könnyek megállíthatatlanul folytak végig az arcomon, majd amikor beértem a szobámba, szokás szerint bevágtam magam mögött az ajtót(csodálkozom, hogy még teljesen épp állapotban van...)

Majd elhagyott az erőm és hátammal nekidőlve az ajtónak, végigcsúsztam rajta, addig, amíg a földre nem zuhantam. 

Aztán, miközben a könnyek szépen, sorjában hagyták el szememet, eszembe jutott az, amit Niall írt.

Ha ő az angyalom..

Akkor Harry mi?! 

És abban a percben rájöttem. 

Harry az ördögöm. Az ördögöm, aki nem hagyja, hogy boldog lehessek....

*Harry szemszöge*

- A kiállhatatlan lányod, már a jelenlétével sem tisztel meg minket?-kérdeztem Maxtól, amikor helyet foglaltam az étkezőasztalnál.

- Niallel van. Vagy már egy órája elmentek.

Niallel van?! Micsoda?! De miért, és minek?! És mit keres itt egyáltalán Niall?!

- Hogy kivel van?-kérdeztem Maxtől, úgy, mintha nem értettem volna kristálytisztán azt amit mondott.

- Niallel-mondta nekem mosolyogva.

- És be kell valljam, láthatólag elég jó hatással van rá, az a fiú-tette hozzá a mondójához, mire anya egyetértően bólogatni kezdett.

Le se tudom írni, hogy mennyi mindent futott végig az agyamon tíz másodperc alatt, de már csak arra emlékszem, hogy nagy lendülettel felállok az asztaltól és a kocsikulcsomat felkapva indulok meg a bejárat felé.

- Kicsim! Most meg hová mész?-kiáltott utánam anya.

- Ömm...csak a boltba-dadogtam, mivel nem igazán tudtam hazudni. Főleg anyának nem.

Mielőtt megkérdezte volna, hogy miért is tartok oda, kiléptem az ajtón.

Pár perc múlva, már idegesen a kormányt kopogtattam, és kissé túl gyorsan szeltem végig Holmes Chapel utcáit.

Aztán megakadt a szemem két alakon, amik eléggé..

Hogy is mondjam..

Össze voltak gabalyodva. 

Hatalmasat fékeztem, majd azonnal megindultam Meghan és Niall teste felé. 

Fogalmam sem volt, hogy miért voltam ennyire ideges, és miért fájt, ennyire látni őket ketten, de abban a percben üvölteni tudtam volna a fájdalomtól.

Azonnal megragadtam szőke barátom kezét, kissé talán túl erősen, és elrántottam Meghan közeléből.

- Te még mégis mi a frászt képzelsz magadról?-üvöltöttem Niallnek.

Mégis mit csinálok...? Miért teszem ezt?!

- Te mit képzelsz magadról! Semmi közöd sincs hozzá, hogy mit csinálok!-üvöltött ezúttal Niall és kissé megijesztett a magas hangneme, de akkora dühöt éreztem iránta, hogy nem volt időm azon agyalni, hogy fájdalmat okozok neki, vagy netán ő nekem.

Aztán hirtelen Meghan közénk állt és szétválasztott minket.

De úgy csináltam mintha nem lenne ott, és egyből üvölteni kezdtem Niallel, majd ő is velem, és ez így ment pár percig, amikor hirtelen Meghan közbeszólt.

- Fejezzétek már be!

A kemény, erőteljes, de mégis nőies hangjára, Niallel egyszerre hallgattunk el. Csak néztem hol Meghanra, hol Niallra. Azt hittem, hogy végre sikerült lenyugodnom, de akkor megláttam, hogy-hogyan néz Niall Meghanra és a vérnyomásom ismét az egekbe szökött.

Magam sem tudom, hogy miért, de megragadtam Meghan kezét és vonszolni kezdtem a kocsi felé.

- Mégis mi a francot csinálsz Harry?!-üvöltött rám. 

- Hazaviszlek-mondtam neki teljesen emberi hangon..

Megálltam a kocsi előtt és vártam, hogy Meghan végre beszálljon, de ez helyett csak állt és bámult.

- Szállj be!-utasítottam.

- Miért szállnék be?!-förmedt rám, de jelen helyzetben a legkisebb mértékben sem érdekelt a bunkóssága. 

- Harry muszáj ezt...?-hallottam meg Niall hangját magam mellől.

Aztán ismét eszembe jutott a nemrégiben látott jelent, hogy Niall átkarolja Meghant és....

- Fogd be Niall! És maradj távol Meghantól!-üvöltöttem rá a barátomra és teljesen komolyan gondoltam azt, amit mondtam. 

- Harry ezt te sem gondolhatod komolyan-nevetett fel az ír fiú, talán idegességében. 

- Fogd be Horan, különben olyat teszek, amit még én is megbánok!-üvöltöttem ezúttal tényleg, úgy, hogy még én sem ismertem magamra. 

De ilyen nehéz felfogni azt, hogy nem akarom Meghan közelében látni?! Nem akarom, hogy Meghan beleszeressen. De tulajdonképpen miért is nem akarom...?

Azért, mert a bátyja vagyok. Igen.Pontosan ezért.

- Te meg mi a francra vársz?! Tapsra? Szállj már be a kocsiba!-néztem rá a húgomra, aki kétségbeesett tekintettél nézett rám. 

Aztán Meghan szót fogadott nekem. Pedig felkészültem arra, hogy vitázni kezd velem, de mégsem így történt.

Kissé nyugodtan csaptam be Meghan ajtaját, majd intéztem Niall felé egy nem éppen kellemes nézést .

Feszülten vezettem visszafelé és néha-néha odanéztem Meghanra, hogy jól van-e, de ő nem nézett rám.

És most teljesen jogosan. Nem értettem, hogy mi ütött belém. Sosem csináltam még ilyet ezelőtt.

Éppen azon voltam, hogy bocsánatot kérjek Meghantól, azért, mert így viselkedtem, de akkor csipogásba kezdett a telefonja, ő pedig nyomkodni kezdte, és ez még egyszer megismétlődött. 

-Add ide a telefont.-nyújtottam felé a kezemet, magam sem tudom, hogy miért. 

- Miért adnám oda?!-kérdezte tőlem.

Azt hittem, hogy ismét szót fogad nekem. De mivel nem így történt ezért egyre idegesebb és idegesebb lettem.

- ADD MÁR IDE AZT A ROHADT TELEFONT MEGHAN!.üvöltöttem rá, annyira, hogy az egész kocsi visszhangzott a hangomtól.

Láttam, ahogyan Meghan keze megremeg, de nekem adta a telefonját, én pedig szó nélkül elsüllyesztettem a zsebem mélyére. 

Végül megérkeztünk a házunkhoz, és abban a percben rájöttem, hogy mit is csináltam.

Úram atyám. Én egy barom vagyok. 

Akkor bűntudatot éreztem, hogy azt hittem majdnem belehalok. 

Félve Meghan felé néztem, de ő nem nézett rám. Helyette a fehér házfalat bámulta.

- Figyelj Meghan én..-kezdtem bele, abba, hogy bocsánatot kérjek tőle mindenért, de amikor meghallottam Meghan elítélő nevetését, inkább abbahagytam.

- Tudod mit Harry?!-emelte felém a fejét, talán most először az út során, de aztán rájöttem, hogy jobb lett volna ha nem néz rám.

Ugyanis könnycseppek folytak végig Meghan kipirosodott arcán, majd kicsi, halk koppanással értek földet.

Mit tettem?! Én nem akartam neki fájdalmat okozni. Én megvédeni akartam tőle...

- Most jött el az a perc, hogy én ki nem állhatlak-mondta nekem, én pedig összetörtem. 

Nem hittem volna, hogy bármikor is így fognak érinteni ezek a szavak, hiszen én is utáltam őt. 

Ki nem állhattam. 

Utáltam, hogy ideköltözött, utálta, hogy belefolyt az életemben és utáltam mindenét! 

Aztán Meghan kipattant a kocsiból és rohanni kezdett befelé. 

Egyből utána indultam, bár nem tudom, hogy miért. Azonban amikor utolérhettem volna, bevágta előttem az ajtót. 

Fáradtan döntöttem neki a fejemet a bejáratnak, és vagy több száz  szitkozódással jutalmaztam magamat.

Ez lenne a legújabb rész!:)

És most az olyan különleges alkalmak egyik jött el, hogy még magamnak is tetszik!:) 

Remélem, hogy a ti tetszésetek is elnyerte, és most szeretném ha hosszabban fejtenétek ki a véleményeteket a történtekről illetően.:) Szeretném, ha megosztanátok velem, hogy ti mit gondoltok ezekről a bonyodalmakról. Szerintetek is, így izgalmasabb az egész?!:) 

És ti Harry vagy Niall pártján álltok inkább?!:) 

Mint mindig most is csak 5 KOMMENT UTÁN jön az új rész!:)

És még egyszer felhívom a figyelmet arra, hogy BÁRKI tud kommentet írni és biztonsági kód sem kell!:)

Ja és meg egy fontos dologra szeretném felhívni a figyelmeteket!:)

Megváltoztattam a blog kinézetét!:) Új fejléc(amit egy nagyon kedves lány szerkesztett nekem!) és maga a háttér is új lett!:) Nektek tetszik?! Mert nekem nagyon!:) 

Na de az új részig XoXo:*